Budapest VIII. kerülete nevét 1777-ben II. Józsefről kapta. Pest második legrégebbi városrésze Józsefváros. A városfalon kívüli területek benépesedése itt kezdődött el, ahogy innen indult el a külvárosi részek kialakulása is. Az 1960-as népszámlálás szerint a területen lévő majorokban és zsellérkunyhókban 142.941-en éltek. Ferencvárosról, mint önálló közigazgatási egységről 1792-óta beszélhetünk, amikor létrejöttek határvonalai, melyek egészen 1950-ig nem is változtak. Ha településtörténetét vesszük szemügyre, akkor három korszakot különíthetünk el. Az első a török hódoltság megszűnésétől egészen 1730-ig tartott, ami idő alatt a betelepítés volt a cél, de csupán majorok épültek.
Aztán 1730-tól egy zártnak mondható település körvonalazódott a Horváth Mihály tér és a Mátyás tér környékén. Végül a harmadik szakaszban, 1750-tõl az egységes beépítést tartották fontosnak a fejlesztések helyett. Összességében elmondható, hogy a 18. századi Józsefváros egy elhanyagolt településhez hasonlított, mivel az utcák nem voltak kövezve, hiányzott a csatornázás, s mivel vágóhíd sem volt, az állatokat az utcákon vágták le, ami hulladékkal és bűzzel járt, egészen 1786-ig, amikor betiltották.
A Rákóczi-szabadságharc után ismét beindult a földművelés a Belvároson kívüli területeken, ahol a talajadottságok és a földrajzi körülmények alapján négy övezetet hoztak létre. A József körúttal párhuzamosan pedig szántóföldek álltak rendelkezésre. A szántók sorát a majorok váltották fel a Kulich Gyula tér és az Illés utca körül, valamint majorgazdaságok is tarkították a kertek, szántók közötti részeket. A városfal melletti Józsefváros területén épült fel a Nemzeti Múzeum. Azt megelőzően kerteket lehetett itt látni, de 1747-ben felépült az első ház, ezt követően pedig az arisztokrácia rétege vette birtokába a területet, így lett régen ez az úri negyed.
A ma ismert Kálvin térnél valaha a Kecskeméti kapu állt. Itt kereszteződött több út, többek között a szolnoki és soroksári országút valamint a mai Baross utca is (amit a 18. század első felében Major útnak és Kőbányai útnak hívtak), mely a kőbányai szőlőkhöz vitt. A lakosság leginkább az 1720-as évektől kezdte belakni a kerületet, ahol az 1838-as árvíz jelentős károkkal sok mindent el is pusztított.
Az újjáépítést követően alakult ki a klasszikus utcakép a városias utcákkal és középületekkel. A betelepülés egyenes arányban állt a közlekedés és gyáripar fejlődésével, vagyis az 1866-tól elinduló lóvasút és az 1899-tõl működő villamosvasút sokat lendítettek a népesség számán. Ennek eredménye, hogy a főváros 18,8%-a 1890-re már a VIII. kerületben élt.
